Krancz Béla: Köszöntő

Végre újra tavaszodik,
még, ha ez most nem is látszik.
A Mecseken a hóvirág
már újra kinyílik.

Az ibolya,
és a tulipán, a párja,
e három,
a tavasz legelső virága.

S, mert olyan finom,
nemes, és egyszerű,
Talán ezért adjuk át,
mint a nőnap virágát.

Hiszen e naphoz,
ez illik igazán,
mert, nem csak ma,
kéne, hogy imádják.

A férfiak sorsát,
és örök gondját,
az életünk sóját,
magát a csodát.

Ezért ma köszöntjük,
ezzel megtiszteljük,
és, mindig szeretjük,
őket.

A titokzatosan egyszerű,
terhesen is gyönyörű,
anyákat és szeretőket,
vagyis, a nőket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.